Mézesség
2015. január 3., szombat
2014. december 29., hétfő
Kôszôntésképpen egy kis tôrténelem!!A magyar mézeskalácsosság eredete és története nem tisztázott.Sokan vannak, akik a mézeskalácsot hungarikumnak tartják, de a történeti
feljegyzések és a régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a mézeskalács
készítése egyidős a méz használatával, és már az ókorban is ott
illatozott az ínyenc rómaiak asztalán. Igaz, sem a rómaik, sem a görögök
nem ették meg, vagy csak titokban, mert isteneiknek az állatáldozat
helyett inkább állat formájú mézeskalácsot ajánlottak fel. Bátky
Zsigmond szerint a mesterség 300 éves, német eredetű, és az első céh
1619-ben alakult Pozsonyban. Romhányi Gyula azt állítja, hogy a
mesterséget a 12-13. század folyamán az Erdélybe betelepült szászok
hozták magukkal. Fábián György szerint a mézeskalácsot a szerzetesrendek
terjesztették el. Többen egyetértenek azzal, hogy a mézeskalácsot már a
középkorban is készítették Magyarországon.
Az biztos, hogy már a görögök is készítettek mézes lepényt, és a rómaiak
is fogyasztottak mézeskalácsot. A korongon készült kerek alakú
cserépformák, amellyel a mézeskalácsot megformázták, az Aquincumban és a
Dunántúl más településein folytatott ásatásokban nagy számban kerültek
felszínre.
Németország területén már a 13. századtól kezdtek a mézeskalácsosok céheket alapítani.A mézes pogácsa szó 1554-ben, a mézesbáb szavunk 1587-ben fordul elő
először nyelvemlékeinkben. A 16. századi szakácskönyvek is tartalmaznak
adatokat a mézeskalács készítéséről, és említik az önálló mézeskalács
mesterséget is. A legősibb mézes sütemény a lepény, ami a mézeskalács elődjének
tekinthető. Erős napsütésben felforrósodott kőre vízből, lisztből és
mézből készített tésztát kentek és megszárították. I.e. a 3. évezredben
az Indus folyó völgyében kör alakú kemencében, agyagformában
mézeskalácsot is sütöttek már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)